egy pillanatra

igen, igen, meg egy. meg egy kimnovak dal. remenytelenul szep. meghallgathato a www.kimnovak.hu -n:) ez a reklam helye, es ket reklam kozt megcsodaljuk a langokban allo vilagot, verbefagyott mosollyal..kezem lassan mozdul kezed fele..

'Minden óra
Járja újra
Nincs időd egy pillanatra
Mégis itt állsz
Tudtad, ez lesz megint

Csak nem a vágynak
tárgya lep meg?
Mélyén lent a bal zsebednek
Mégis, mit vársz?
Tudtad, ez lesz megint

Hogy mondj nemet, ha nem lehet?

Rabul ejt még egy mozdulat
Átkarol, pedig nem szabad
Nem szabad

Mert minden óra
Járja újra
El ne vessz egy pillanatra
Rajtavesztesz
Tudtad, ez lesz megint

Hogy mondj nemet, ha nem lehet?

Rabul ejt még egy mozdulat
Átkarol, pedig nem szabad
Nem szabad
Rabul ejt még, és úgy ölel
Hogy könnynek mosnak egy percre el
Egy percre el

Hogy mondj nemet, ha nem lehet?

Rabul ejt még egy mozdulat
Átkarol most egy perc alatt
Perc alatt
Rabul ejt még, és úgy ölel
Hogy könnynek mosnak egy percre el
Egy percre el
Rabul ejt még, de nem marad
Elkísért hát egy percre csak
Egy percre csak'

hogy mindjak nemet, ha nem lehet? egy percre belemerulok a dallamba, hamu lepoccint, teaba bamulas, az a sok-sok csok, oleles, remenytelen ebredes. ujra ujra, vegyel meg, harapj belem (kepzelj sebet! :) meg egy milligram beloled, a lelek elszall, 21 grammja nem tapossa dszuvas szivem, a ponyvat, mely apol, s eltakar.

Megőrjít a hangod a telefonban, kiszárad a szám.
Egy szívroham, ahogy nyílik az ajtó, és kattan a zár.
Siess, siess, siess! Érzem, hogy elönt a láz.
Ügyes, ügyes, ügyes. Elindul velem a ház.

Kés a nyelved, szakítsd fel bőröm bársonyát!
Érzem, a vér édes illata a fejembe szállt.
Gyere vegyél, vegyél, vegyél! Ma éjjel a tiéd vagyok.
Gyere egyél, egyél, egyél, ma mindent neked adok!

Édes, gyere és sodorj a mélybe!
Édes, hát meríts a fénybe!
Talán csak egy pont a mindenség,
S egy pillanat az öröklét.
Édes, hát kérlek, most ne törd szét!

Siess, siess, siess! Érzem, hogy elönt a láz.
Ügyes, ügyes, ügyes. Elindul velem a ház.

Forró eső vagy, lassú méreg, éhség a neved.
Megszökni késő, leszokni rólad nem lehet.
Egy ölelés, ölelés, ölelés - ma mindenem neked adom.
Egy lövés, lövés, lövés hasít át a hajnalon.

Kérlek, most ne törd,
Kérlek, most ne törd szét!
Csak egy pillanat az öröklét.
Gyere és sodorj a mélybe!
Gyere és meríts a fénybe!
Édes, hát kérlek, most ne törd szét.
Gyere és sodorj, gyere és sodorj,
Gyere és taszítsd a fénybe!
Édes, csak egy pillanat, csak egy pillanat,
Csak egy pillanat az öröklét.
Gyere, kérlek, most ne törd szét!

es meg is orjit a hangod, egy szivroham, egy kesbe rohanas, egy elcseszett varakozas, amint hozzad szolok tudtam nincsen, se benne, se alatta, vorosborba ugyesen elfojtva, riherongy en,  hideg pengekek, kavefolt a naplom hatoldalan, terjengo mamorillat, belelgezve, kifujva, egy ujabb napot meguszva, nem talatam rad ma sem, elvesztettelek azt hiszem. egy pillanatra sem tudok megallni, orolnek a kovek az agyban, csikorogva, homokkal teleszorva, s eredmeny nincsen, kinyomtathato formatumban, letoltheto, elmeselheto, elvetelheto, nincsen. es megis ott motoz, vackol benne valami, egy ragcsalo, egy ejjeli vadasz, egy alom, arnyek, egy vak hazugsag, egy belefaradt szeretlek, egy hajbakapott szakitas, egy masnapos asitas, almodas az ebredesben, felismeres a tevedesben.. ertelme? kerdeni minek? csak meg egy pillanat, amig konnyek mosnak el, mossak a partot, kerek en egy kardot, amivel kettenyeshetem azt ami ami nem veled es nem velem, amibol ha raerzel elobuvik egy csacsak vagy, egy jelentektelen csabitas, egy halogathato vallomas, egy felve-oszinte, egy olyan, ami nem, vagy csak alig er el oda, bedobva postaladaba, kiemelve., lehamozva, mosoly vagy konnyek, ki tudja, egzenges, hegeduvono, hurokkal almodo, cseszekre rimelo, eleteken ativelo, virtualisan programozott illuzio, es ha lefagy a napod, hat ujraindithatod, jobb nem lesz, rosszabb se, egy ujabb utca a tavolban meg a sarok, ahol talan majd meghalok, talan ramtalalsz, te erzes, te ram vadassz!

Túl mindenen

A fényszóróba nézel egy elázott éjjel,
Mint a kivert macska
Túl messzire mentél el, s nem találsz vissza, cicuka
Kicsúszott kezedből az aranykor
Átkarol a szél, beborít a por.

Raboltad, csaltad neved s egy lapra tetted
Hadd vesszen el
Még több, egyre több kellett
S csak megmart mindent veszett szíved
Szélhámos, kiszállsz most, szakad a part
Könnybe lábad a Nap, vénakék ég allat

Túl minden időn
Túl a senki földjén
Túl a vágy hatalmán
Mondd, hova a pokolba futsz, babám, jaj.

Tőrbe csal a fény, világtalan
Mondd, hova a pokolba futsz, babám, jaj.

Vérvörös könnyek, kékhideg penge
Lüktet a ritmus, ezer
színben játszik a múlt
fut a szemed előtt
mikor a szívedbe szúrsz,
de két lét között
a semmibe esel, sodor az ár
mondd, ki voltál, ki leszel, elveszel babám
mint parttól ellökött csónak a vizen
túl a Földön, az egeken innen,
nézd, hogy vakít a fény!

es hova a pokolba futunk? hova a pokolba nezzek, h ramtalaj, es megcsalva szivemet eldobj hirtelen, vegyel meg, meg egy kilot, es en olyat mutatok, amilyet meg sose lattal, amitol meg sose hanytal, amire nem ir az oleles,  a lelekvedles.. es masnap reggelen ceruzaval irsz nekem uzenetet, futsz a busz utan, hogy itt ne hagyjon a let, keresed csak a surujet, es nekem sem ir a forrocsoki, nem apol a nyomor, nem fogadja be a gyomor, a mesterseges edesitoszereket, az okos fejeket, a mindetudo agyat, a komjuter utolso szavat, azt hogy biztos torli? azt hogy ne mentsd el, azt hogy fenymasold le magad, azt hogy legyen belole biztonsagi masolat, h kosd ujra a csomot, legyen meg egy szal, ahova futnal, ha osszedol a sors, a fellabu letra, kezedben kreta, magadra irod 'semmi' tolem nem tudsz mit elvenni... es minden ora jarja ujra..  (??????)